2005.12.20.

Kedd

Azt hiszem az idei karácsony nem a legmeghitebb és legcsodásabb lesz számomra. Dávid tulajdonképpen valóra váltotta ígéretét... Andrisnak a múlt héten azt mondta, hogy én teljesen megbizhatatlan vagyok és még most is szoktam vele fröltölni. Andris ezt nem hitte el. És ahelyett, hogy én örültem volna, hogy milyen cuki pasim van, mindent tönkre tettem az ostoba hisztériámmal, és önmagamból kikelve sípítoztam Andrisnak, hogy lehet valaki ennyire aljas és alattomos. Sajnos a kirohanásom valóban gyanút keltett, pedig próbált leállítani, hogy megbizik bennem, de én tovább folytattam, mint valami eszelős. Egy idő után ezt Andris megunta és azt mondta, hogy neki erre nincs szüksége és hazament. Én meg álltam a szobám közepén, dühösen, csalódottan, magányosan. Ez múlt hét pénteken történt és azóta nem bezséltünk egymással, sőt nem is láttam őt. ŐT, aki szinte mindennél fontosabb. Vagy volt? Ki tujdja... Talán végleg vége... Úgy utálom magam amiért ilyen ostoba voltam és nem tudom, hogy jóvá tehetem-e még...