Hétfő reggel van. Megindul a hajsza a fékezhetetlenül rohanó idővel szemben. Kapkodva ráncba szedi magát, s percenként az óráját vizslatja: máris késésben van. Útközben elakad, s ruhája is foltos lesz. Végül ugyan időben befut az irodába, mégis még hosszú percekig úgy érzi, minden egyes haja szála az égnek áll.

Ma este van a nagy nap: az első randevú a két hónapja kiszemelt, s időközben becserkészett lovaggal. Készülődés közben hosszasan vacillál a mélyen dekoltált, átlátszó fekete pulóver és a piros, miniszoknyás kosztüm között. Kicsivel később - maga sem érti, miért - farmer és bőrdzseki kombinációjában libben ki az ajtón. Tipikus, mindennapos esetek ezek, melyek hűen bizonyítják, az utunkba került szituációkat gyakran az ösztönös megérzéseink diktálta szabályok szerint éljük meg.

Őskori örökség
A fent bemutatott két élethelyzetben meghozott döntéseknek és az általuk kiváltott érzelmeknek nem sok köze van az értelemmel kísért gondolkodáshoz. Az e folyamatokért felelős limbikus rendszer az agynak csupán parányi (ám bonyolult magatartási és érzelmi reakciókat szabályzó) rendszere, mely területnek nagy beleszólása van viselkedésünk milyenségébe. Bár sokáig nem volt tudomásunk róla, ma már biztosan állíthatjuk: agyunknak e része százmillió évvel ezelőtt, az egyedfejlődés egészen korai szakaszában, már az első ember megjelenése előtt is létezett.

E terület, mely megtalálható a csimpánzok, kutyák, kenguruk és krokodilok agyában is - ha lehet úgy mondani -, őseink által hátrahagyott közös örökség.

Mindennapos tetteink nagy részét akaratlagosnak hisszük, meglepő módon azonban viselkedésünk 70-80%-áért e rendszer felel, s csak a fennmaradó 20-30%-ot irányíthatjuk tudatosan. Szeretet, gyűlölet, kedvesség, félelem, kíváncsiság, agresszió, győzni akarás - mind-mind általa táplált érzelem. Pozitív vagy negatív reakciónk tehát az esetek nagy részében nem a tudatosságon alapul, hanem pusztán a limbikus rendszer által vezérelt feldolgozási és értékelési folyamatok eredményeként jön létre.

Felmerül a kérdés: akkor az ember, a számítógép, a mobiltelefon, az atombomba és a repülőgép feltalálója és használója pusztán csak értelmes állat lenne?

Természetesen nem, de ha az agyban zajló folyamatokat vesszük alapul, teljesen mindegy, a pilóta a bombát dobja-e le vagy a kőkorszaki ember a buzogányát hajítja-e el. Míg legközelebbi rokonaink, a csimpánzok kezdetleges módszerrel, kővel dobálják meg az életükre törő ragadozókat, addig mi csúcstechnológiájú fegyverekkel támadjuk meg ellenségeinket. A cselekedet alapja, kiváltó oka - melyet a limbikus rendszer gerjeszt - mindkét esetben ugyanaz.

A megérzés ereje
A limbikus rendszerből érkező jelzések (melyeket gyakran intuíciónak nevezünk) az érzelmeken keresztül befolyásolják gondolkodásunk és viselkedésünk módját. Jó példa erre a már bizonyára mindannyiunkkal megesett túlköltekezés. Ha messzebbre nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ért, legszívesebben homokba dugjuk a fejünket és elmenekülünk a probléma elől: nem veszünk tudomást a pénzintézettől kapott kivonatokról és nem olvassuk el a fizetésre felszólító leveleket - tipikus "limbikus" reakció. Az evolúció során ugyanis megtanultuk: jobban járunk, ha a vészhelyzeteket messziről elkerüljük. Sajnos azonban az őskorban jól bevált módszer a mai modern világban kevésbé tűnik ésszerű megoldásnak. Limbikus rendszerünk a körülmények között nem tud különbséget tenni.

Agyunknak e területe életünk szinte minden egyes mozzanatában érezteti hatását: a hangulatunk alakulásától kezdve a szabadidőnk eltöltésének módján át egészen a féltékenységi és szerelmi jelenetek dramaturgiájáig. Megfigyelhetjük, hogy az étteremben szívesebben választunk olyan asztalt, melynél falnak háttal tudunk leülni. "Így biztonságban vagy, hisz az ellenség csak elölről támadhat" - súgja limbikus rendszerünk. Ugyanígy a szűk és sötét bejárattal rendelkező üzletek kevésbé vonzóak számunkra, mint azok, melyekbe tágas, világos, napfényes szakaszon keresztül juthatunk be. (Az ember ősidők óta ösztönösen kerüli az ismeretlen, sötét üregeket és lyukakat.) Egy zsúfolásig megtelt szórakozóhelyen vagy vendéglőben sokkal jobb a közérzetünk és felszabadultabban viselkedünk, mint egy olyanban, mely kong az ürességtől.

Uralkodni, egyen-súlyozni, stimulálni
Pusztán a fenti gondolatmenetet alapul véve automatikusan az következne, hogy mindannyian egyformán viselkedünk. De mivel jól tudjuk, ahány ember, annyiféle, felvetődik a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy egyesek a rövid távú futást, míg mások a hosszabb távok megtételét kedvelik?
Mivel magyarázható az, hogy pont az általunk választott férfibe szeretünk bele, s nem pedig abba a lovagba, aki után barátnőnk epekedik?

A válasz egyszerű:
bár mindenkiben azonos viselkedésminták találhatók, sajátos egyéniségünket azok három alaptípusa, illetve ezek kombinációi határozzák meg.

"A legjobb akarok lenni!" - akinek az életét ez a szlogen határozza meg, annak a limbikus rendszere az uralkodó modellt követi. Dolgozz megfeszített erővel, ne maradj le, szerezz érvényt akaratodnak, növeld a hatalmad, a befolyásod és a felségterületedet - ezek a domináns típus mindennapjainak irányelvei. Ilyen mentalitású emberek kerülnek legtöbbször cégek élére vagy bármilyen más csoport, baráti társaság középpontjába. A politikusok, a vezető beosztásban dolgozók szinte kivétel nélkül limbikus rendszerük dominanciára utasító üzeneteinek igyekeznek megfelelni, s ez adja viselkedésük motorját.

A férfias jellegért felelős nemi hormon, a tesztoszteron hatására mindez a férfiaknál fokozottabban is megjelenhet. Nem hiába: az erőszakos bűncselekményeket sokkal nagyobb arányban ők követik el, s a történelem során a háborúkat és viszályokat is legtöbbször az erősebbik nem képviselői robbantották ki.

Azok, akik magukat beállítottságuk alapján a második típusba sorolják, állandó egyensúlyra vágynak, minden zavaró tényezőt, bizonytalanságot vagy veszélyt szeretnének elkerülni, stabilitásra, állandóságra és biztonságra törekszenek. Ha tehetik, saját tulajdonú ingatlant vásárolnak, életbiztosítást kötnek, szeretteik képét kiteszik az asztalukra, soha nem indulnak el otthonról szerencsehozó talizmánjuk nélkül, és biztos, ami biztos alapon minden egyes alkalommal kedvenc éttermükben vacsoráznak.

A harmadik alapcsoportot az örök kíváncsiak alkotják, akiket minden, számukra idegen dolog érdekel. Kitörnek a megszokott, biztonságos, ám számukra unalmas keretek közül, változatosságra törekszenek, s minden újat fel akarnak fedezni, ki akarnak próbálni. Közülük kerülnek ki többek közt külföldi útjaink idegenvezetői és a különféle újságok pletykarovatainak vagy a híradóknak a szerkesztői. Hiába teljesítik egyik vágyukat vagy érik el legutóbb kitűzött céljukat, máris küszöbön az újabb kihívás. A tavaly nyáron vásárolt méregdrága ruhát tavasszal félredobják azzal a felkiáltással, hogy már kiment a divatból. Ilyenkor azt hiszik, tudatosan döntöttek a vadonatúj darab megvétele mellett, ám a valóságban csupán limbikus rendszerük utasításának engedelmeskedtek.

Céltudatosság és higgadtság - egy életen át
Uralkodni, egyensúlyozni, stimulálni - tetteinket az elénk sodort különféle szituációkban alapvetően e három reflex uralja. Ennek hátterében az áll, hogy a limbikus rendszer igyekszik a negatív érzelmek - mint például az elégedetlenség, a diszkomfortérzet, a félelem, az unalom, a bizonytalanság - útjából kitérni, s ehelyett állandóan azon mesterkedik, hogy pozitív érzések - például jó közérzet, kényelem, elégedettség - ébredjenek bennünk. Életünk során egyfajta automata pilótaként kormányoz bennünket. Aki a másokkal, illetve önmagával való bánásmód során uralni tudja limbikus rendszerét, életét boldogabbá, elégedettebbé teheti, toleránsabb, nyitottabb lesz, elkerülheti a felesleges idegeskedéseket, gondolkodásmódja higgadtabbá és érettebbé válik, és könnyebben megelőzheti az őt érő negatív behatásokat.

A limbikus gondolkodás 10 aranyszabálya
1) Döntéseink legtöbbjének alapját a limbikus rendszer által kibocsátott impulzusok adják, melyeket aztán a nagyagy szűr meg és kontrollál. Tulajdonságainkban a limbikus rendszer három alapviselkedési mintájának különböző kombinációi jelennek meg.
2) Ne próbálja saját értékítéletét másokra ráerőltetni még akkor sem, ha a belső hang erre próbálja rávenni. El kell fogadnia, hogy alapvető viselkedési mintáinkon legfeljebb csak bizonyos korlátokon belül vagyunk képesek változtatni.
3) Vizsgálja meg önmagát! Vajon melyik alaptípusba tartozik? Mennyire erőteljesen mutatkoznak meg viselkedésén az egyes típusok jellemzői? Próbálja megfejteni, hogy beállítottságát tekintve mely célokat érhet el, milyen hivatás és társ lenne ideális Ön számára!
4) Fogadja el saját - a limbikus rendszere által kapott - adottságait, s ne akarjon más lenni. Az agy e területének viselkedésünkre gyakorolt hatása ugyanis olyan erős, hogy azt legfeljebb variálni, de végérvényesen megváltoztatni nem tudjuk.
5) Hallgasson a megérzéseire! Ha azt súgja a belső hang, a fekete miniruhát öltse magára, tegyen úgy! Aki követi megérzéseit, az hitelesebbé, s ezáltal sikeresebbé is válik.
6) Figyeljen mások viselkedési mintáira is! Például üzleti ebédnél engedje át partnerének a kedvezőbb helyet az asztalnál, így bizonyos fokig garantálhatja, hogy üzletfele nyugodtabbá válik, nagyobb biztonságban érzi majd magát, és jobban oda tud figyelni beszélgetésükre.
7) Óvakodjon a meglepő, túlságosan közvetlen hírek közlésétől, főként akkor, ha azokat egy egyensúlyozó típussal szeretné megosztani. Például ne rontson főnöke szobájába azzal, hogy fizetésemelést szeretne, hanem számoljon be arról, mennyire sikeres volt az elmúlt időszak az Ön számára: így utaljon arra, hogy igazán megérdemelné, ha lelkiismeretes munkáját pénzben is honorálná.
8) őrizze meg hidegvérét, ha beszélgetőpartnere ordítani, dühöngeni vagy őrjöngeni kezd. Gondoljon arra, az illető most nem tesz mást, mint limbikus rendszere sugallatainak engedelmeskedik.
9) Ha Ön vezető beosztásban dolgozik, igyekezzen úgy összeválogatni alkalmazottait, hogy azok minél sokfélébbek legyenek, s lehetőleg a különféle limbikus viselkedéstípusok egészséges keverékét alkossák.
10) A szerelem elvakít. Ne higgye tehát, hogy partnerét tudatosan, észérvek alapján választotta. Minden szexuális vonzerőt (mint például a test illatát), a külső személyiségjegyeket és a hangot a hipotalamusz, a limbikus rendszer egyik része értékeli.

Forrás: www.shape.hu