2006.06.13.

Kedd

Hát elég rég írtam, megint...:D Dehát megint történt egy s más.... Andris sikeresen leérettségizett, csak velem volt gond. Besűrűsödtek a teendőim, készültem a nyelvizsgámra, rengeteget tanultam, búcsúztatni kellett a 12.-eseket, egyszóval kikészültem. Szószerint. Az egyik délután, megint millió dolgom volt, már teljesen ki voltam, bőgtem, ordítoztam, aztán addig stresszeltem, míg elájultam. Hatalmas hajcihő, mentő, kórház... Andris még aznap este bejött hozzám, pedig akkor már egy hete nem beszéltünk. Na ott is rámtört a sírás, bocsánatot kértem tőle, hogy mekkora idióta voltam az utóbbi időben, és ő is így gondolkozott magáról. Legalább kibékültünk. Az osztáyltársaim is bejöttek, és mindannyian nagyon édesek voltak. Most már ez az utolsó hét a suliból és aztán végre VÉGE!!!!! Egész jó évet zártam, jegyek szempontjából, és talán kapcsolatok szempontjából is, mert Andris az eddigi leghosszabb kapcsolatom, és hál' istennek a kiborulásom óta, minden tök jó, végre eleget vagyunk együtt, de nem lógunk egymás nyakán, így nem töltjük ki a haragunkat a másikon. Remélem a nyár is jól alakul, ha minden jól menne lemennénk a Balatonra az osztálytársaimmal meg Andrissal. Bár kérdés, hogy Andirs hogy jönne ki pl. Robival, akire az utóbbi időben felettébb féltékeny volt. (Robi az akit minden csaj az öccsének tekint, kicsit régen írtam róla utoljára...:)) Na szóval, örülnék, ha legalább egy kis ideig minden normálisan működne.