2005.11.04.

Péntek

Ne haragudjatok, hogy nem írtam de elég elfoglalt voltam. Annyi minden történt, nem is tudom mivel kezdjem. A Halloween-buli elég jól indult. Jó sokan voltunk, mindenki egész normálisnak meg jófejnek tűnt. Kivéve azt a csajt, aki nagyon ráhajtott Andrisra. Nem mondhatnám, hogy Andris is flörtölt volna vele, de az elején mondhatjuk úgy, hogy benne volt a játékban. Egy ideig próbáltam a tipikus "party-hangulatra" fogni de aztán egy idő után sok volt nekem, amit a lány csinált.Megunva a semmittevést, felkerekedtem és felfedeztem, hogy kik vannak még jelen a bulin. Sok ismerettséget kötöttem, sokat nevettem de vmi motoszkált bennem. Idegesített, hogy Andris nem keres és a társaságom nélkül is kitűnően szórakozik. Mikor ráeszméltem arra, hogy totál fölöslegesen vagyok ott, fogtam a cókmókom és eljöttem. Tengernyi rossz érzés kavargott bennem. Fájdalom, csalódottság, megbántottság. Épp egy sötét utcán mentem, mikor eleredt az eső. Pár pillanat múlva már olyan volt, mintha dézsából öntötték volna. "Már csak ez hiányzott!" - gondoltam magamban. Ekkor valaki, hirtelen megrántotta a karomat nem túl durván. Ott fagyott meg bennem a vér, kis híjján elájultam a rémülettől. Megfordultam de rögtön elszállt a félelmem, melynek helyébe düh lépett. Mögöttem Andris állt. Elakartam futni, nem akartam vele beszélni. De nem engedte, hogy elmenjek, megakarta beszélni a dolgokat és bocsánaot kért. Persze kötelezően játszottam egy ideig a sértődöttet. Aztán mint ahogy a filmekben lenni szokott magához húzott és megcsókolt. Régen ezt mindig nyálasnak tartottam, ahogy a filmekben a szerelmesek a szakadó esőben csókolóznak. De így, hogy velem is megtörtént, az egyik legcsodálatosabb dolgok közé tartozik. Persze másnapra mindketten megfáztunk azóta is lázasan fekszünk, sajnos egymástól távol. Szerintem csak hétfőn találkozunk majd suliba menet. UTÁLOK BETEG LENNI! Alig várom, hogy újra lássuk egymást!!