2005.11.11.

Péntek

Sajnos még ma sem volt suliban Andris. Az anyja úgy kezeli, mintha 2 hétig kómában lett volna.  Semmi baja nincs már. Ma egyedül jöttem haza, és hazafelé találkoztam a buszon, Bálinttal. Mindketten nagyon meghökkentünk, mikor egymással szemben találtuk magunkat. Egyikünk sem tudta, hogy mit csináljunk. Köszönjünk egymásnak, beszélgessünk? Olyan furcsa volt az egész szituáció. Végül csak odamondtunk egymásnak egy hellot, és ő leült a busz legelejére én meg egészen az utolsó sorig hátramentem. Egész nap nagyon furcsán érzetem magam, emiatt a atlálkozás miatt. Lehet, hogy még nem felejtettem el teljesen Bálintot? De minek kellett újra felbukkania? És miért van az, hogy majdnem az összes volt barátommal rossz a kapcsolatom? Ádám volt az első, de vele nem is történ igazából semmi, egyedül vele maradtunk haverok. De Dáviddal azóta nem is beszélek és Bálinttal sem. Képtelen vagyok normálisan lezárni a kapcsolataimat. Mindig kínosan érzem magam, ha valamelyik volt pasim közelében vagyok. Vagy ez normális? Nem tudom, teljesen össze vagyok zavarodva. Ma még Andrissal is összezördültem kicsit, mert bowlingoztunk és nagyon leoltotta Robit. (Tudjátok a fiút akit minden lány az öccsének tekint.) És én nagyon bírom Robit és ezért emgvédtem. Andris meg teljesen alaptalanul, féltékeny lett. Úgyhogy igazán fantasztikus nap volt ez a mai. A volt pasimmal találkoztam és szélütésként ért, a mostanival meg összevesztem....