2005.11.10.

Csütörtök

Andrist ma végre kiengedték a kórházból. Délután át is mentem hozzájuk. A szüleivel ebédeltünk, azt hittem nagyon kínos lesz, de kellemesen csalódtam a kémia tanáromban és a férjében. Nagyon kedvesek meg jófejek voltak. Aztán bementünk Andirs szobájába, és épp csókolóztunk, amikor benyitott az anyja. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Úgy ugrottunk szét mintk akikbe bolha csípett. Az anyja is eléggé meglepődött. Ott állt tátott szájjal és egyikünk sem mondott semmit. AZtán ő törtem meg a csendet a bocsánatkérésével meg azzal, hogy ők elmennek vásárolni de maradjak még nyugodtan. Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, kitört mindkettőnkből a nevetés. Aztán nemrég értem haza, Anyu teljesen kiakadt rám, mert egy hete kupi van a szobámban és nem volt időm kitakarítani. Most fantasztikus, mert azt mondta hogy büntetésből nem mehetek sehova hétvégén. Úgyhogy msot megyek rendet rakni, hátha megenyhül, a gyönyörű rend láttán:D.